A farsang egy részben vallási, részben polgári hagyományokból eredeztethető mozgóünnep, amely minden évben Vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart, azaz idén 2024.01.06.-tól 2023.02.14.-ig.
De vajon ismerjük-e pontosan eme hagyomány eredetét, jelentését, szimbolikáját? Ennek próbálunk utánajárni a Xavin Blogon.
A farsang elnevezés osztrák ill. bajor nyelvterületről ered, egyes források szerint első előfordulása a 13., míg mások szerint 15. századra tehető és eredetileg a
„Fastenschank”
kifejezésből származik. Szó szerinti értelmezésben ez „böjti kocsmát” jelent, ami elég egyértelmű utalás a keresztény húshagyókedd eseményére, amikor is a nagyböjt előtti utolsó lehetőség adódott az állati eredetű fehérjék, valamint némi alkohol szervezetbe történő bejuttatására. 🙂
Latin országokban ugyanezen időszakot
„carneval”
szóval illetik, így talán már az is feltűnhet néhány kedves Olvasónknak, hogy miért esik egybe pl. a Velencei karnevál időpontja a magyar farsangéval. Külön érdekesség, hogy ezen kifejezés szintén a húshagyókeddhez köthető, mivel a szó eredete a „carnelevare” kifejezésig nyúlik vissza, aminek a jelentése: „húst eltávolít”.
Eredetét tekintve az ünnepi időszak két fő részből tevődik össze:
- Egyrészt ókori népek télűző és tavaszváró szokásaiból, melyek szinte mindegyikénél a maszkírozással képletesen a sötét téli „szellemvilág” hanyatlását és a természet újjáéledését szimbolizálták
- Másrészt a késő-középkori reneszánsz időszak keresztény időszakából, amikor is a sötét középkor után az egyház is befogadta és saját értékrendszere szerint kezdte a hívők körében már bevett szokásokat „népszerűsíteni”
A kora-középkorban gyakorlati oka is volt annak, hogy miért nem engedték böjt előtt a dorbézolást, akkoriban ugyanis az egyház tekintélye és szigora szempontjából igen veszélyes engedékenységnek, Isten elleni tettnek számított volna a hívők számára megengedni egy csoportos össznépi mulatozást. Azonban a gyakorlat mást mutatott, az átlagemberek mulatni szerettek volna, várva a tavaszt, így a reneszánsz időszakkal e tekintetben is megújult a keresztény egyház és végül a karneváli időszak a hívők életének is szerves részévé vált.
Mára pedig már szinte vallástól függetlenül világszerte megfigyelhetjük, miként lett része ezen időszaknak a karneválozás.
Magyar népi viszonylatban – ahogy már említettük – leginkább a germán hagyományok átvétele ment végbe, maszkos – jelmezes felvonulások formájában, mint amilyen pl. a busójárás vagy az 1500-as évekből származó Cibere Vajda és Konc király párviadalának alakoskodó játéka is (melyhez egyébként a magyar népi színjátszás kezdetét is sokan kötik). E mellett az arisztokrácia fényűző életébe remekül passzoló álarcos bálok is gyökeret eresztettek a hagyományok palettáján, elsőként Hunyadi Mátyás idejéből származnak írások a karneválozás itáliai – francia gyakorlatának adaptálásáról.
Napjainkban is pont ugyenez a kettősség figyelhető meg, ha a farsangi időszak eseményeire gondolunk, legyünk akár a mohácsi busójárás, akár a Velencei karnevál résztvevői, látogatói.
Természetesen mindez a szellemiség az ételekben is megmutatkozik, a böjt előtti időszakban jellemzően sok hús, tepertő, kolbász, káposzta, kocsonya, pogácsa, farsangi fánk (pampuska), forgácsfánk (herőce) a jellemző.
Adjuk hát meg a módját és élvezzük ezeket a finom ételeket addig, amíg el nem jön a húshagyókedd! 🙂
Forrás: wikipédia
