A mohácsi busójárás neve horvátul: pohod bušara.
De miért ezzel indítunk?
A tavaszváró, téltemető népszokás a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi maszkos alakoskodásából és néphagyományából eredeztethető. Ezt a szokást a sokácok poklade néven is nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője. A mohácsi busójárás 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség listáján, 2012 óta hungarikumnak számít, ami elsősorban a mohácsi civil társadalom, a busócsoportok, a maszkfaragók és jelmezkészítők érdeme.
Szláv és török népek körében rendkívül sok helyen és néven ismertek hasonló erdei szellemeket megtestesítő hagyományok. Ilyen a kukeri, csort, arsura, sürele, pitszen és még sok egyéb is. A magyarországi busómaszkok a bolgár-török kukerihoz hasonlítanak leginkább.
A Mohács környékére a török kiűzése után betelepített, balkáni eredetű sokácok hozták magukkal ezt a népszokást, amely azután a magyarországi horvát kultúrkörben nyerte el mai formáját. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről léteznek az első feljegyzések: legelőször egy 1783-as irat említi. Mohácsot 1687-ben szabadították fel a török fennhatóság alól, s a sokácok nagy arányú betelepítése a néptelen területekre csak ezt követően történt meg, valószínűleg 1687 és 1690 között. A második hullám az 1690-es évek végén mehetett végbe.
Rémisztgető maszkok?
Habár nincs történelmi alapja, kapcsolódik a busójáráshoz egy népi monda is, amely szerint a török hódítók elől a dunai mocsárvilágba, a Karapancsa mocsarába (ma a Duna–Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége, a Mohácsi-sziget) menekült őslakos sokácok – megelégelve a török elnyomást, ijesztő, vérrel festett faálarcokba és birkabőrbe öltözve, a maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán az éj leple alatt – elzavarták Mohácsról a törököket, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
A vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak, a farsang, az európai kultúrkörben tradicionálisan a vidám mulatságok és lakomák időszaka, elég csak a Velencei Karneválra gondolnunk. Mohácson farsangkor a busók a hagyományoknak megfelelően öltöznek fel – a legnagyobb mulatság farsangvasárnap van.
A télűző fesztivál, a „farsang farka” három napig, farsang vasárnapjától húshagyó keddig tart, amelynek csúcspontja a karnevál.
A „műsor” fő elemei:
- partraszállás
- jelmezes felvonulás
- koporsó vízre bocsátása
A partraszállás során a túlparti – ahogyan a helybéliek mondják – „Szigetből” (s Kismohácsról, amely Mohács város déli, belterületi része) eveznek át ladikokon a busók. Ezután a jelmezesek a Kóló térről a főtérre vonulnak. Sötétedéskor, a farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása után az egybegyűltek máglyagyújtással égetik el a telet jelképező koporsót és a főtéren körtáncokat járnak.
A fesztivál vendégeinek tanácsos a kicsiny gyermekeket a karnevál zajongásától távol tartani, mert a kicsik az ágyúlövéstől és erős kolompolástól, kerepléstől könnyen megijedhetnek. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a maszkokon a szemnek fúrt kis lyuk miatt a busóknak nincs teljes térlátásuk, ezért a mellettük, alattuk, felettük lévő tárgyakat és a fesztivál vendégeit csak részlegesen érzékelik. 🙂 🙂
S nem utolsó sorban, érdemes figyelembe venni azt a tényt is, hogy Harkánytól Mohács könnyen megközelíthető az M60-as autópályán, 45 percnyi autózással, így a 2024-es eseményt is érdemes összekapcsolni egy kiadós wellnessezéssel a térségben – hol máshol, ha nem a Xavin Hotelben?
Forrás: Wikipédia
