Február második napjához több vallási és népi hagyomány is kapcsolható.
Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél.
Ez időpontban van Gyertyaszentelő Boldogasszony Napja. A keresztény szokások szerint a katolikus falvakban gyertyát szenteltethettek az emberek, amelyet aztán gyakorlatilag az életük minden fontosabb pillanatában felhasználhattak, mint hitüket jelképező eszközt, mely lángjával Isten fényét árasztotta rájuk. Így például keresztség előtt (a csecsemő pogány szellemektől való megvédésére), kereszteléskor vagy halottak napján, de súlyos beteg, vagy haldokló ember mellett is meggyújthattak egy-egy szentelt gyertyát az ünnep, emlékezés, vagy segítségnyújtás, vigasztalás alkalmából, de nem ritkák az olyan visszaemlékezések sem, amely szerint villámlás, zivatar idején is segítséget, áldást nyújtott a felszentelt és nagy becsben tartott kegytárgy. Az ünnep közvetlenül Szűz Máriához és Jézushoz kapcsolható, mivel Mária a zsidó vallási törvényeknek megfelelően mutatta be gyermekét és a tisztulási áldozatot a templomban.
A harkányi Jézus Szíve Plébánián természetesen az idei esztendőben is ünnepi szertartással emlékezhetnek a hívők erre az eseményre.
Egy néphiedelem is köthető február 2. napjához, ekkor ugyanis egy régi mondás szerint, ha a medve előbújik a barlangjából és meglátja a saját árnyékát, annyira megijed attól, hogy inkább visszamenekül és alszik tovább – azaz nincs még vége a télnek, hideg időjárás várható -, viszont amennyiben előjön és még borús, havas, szeles, hűvös az idő, úgy kint marad és várhatóan már nem is megy vissza – tehát a továbbiakban már enyhébb, kellemesebb lesz az időjárás és vége lassan a télnek.
A Pécsi Állatkertben szerencsére lehetőség van saját szemünkkel is megbizonyosodni eme népi hiedelem valóságtartalmáról, persze egy ilyen enyhe tél után a módszer hitelességében semmiképp sem lehetünk tudományos alapossággal biztosak, de Szórakozás, kikapcsolódás céljából garantált a jó végeredmény.
