A Xavin Hotel Harkány **** Wellness & Restaurant az ormánsági hagyományőrzés és értékek támogatójaként igyekszik olvasói számára a blogon is időről – időre egy – egy szép települést vagy nevezetességet bemutatni erről a szép területről. Most Szaporcára, azon belül is egy szép portához, az Eperfa Tájház elé vezet az utunk.
Történet
Az 1897-ben épült házat 1984-ig folyamatosan használták, majd 2012-ben egykori lakója odaadományozta a szaporcai önkormányzatnak azzal a feltétellel, hogy az épületet meg kell tartani eredeti állapotában. Az épület külső és belső része még a régi állapotokat idézte. Meszelt falak, földes padló, régi bútorok, zsalugáteres nyílászárók.
Az akkori polgármester terménytárolónak használta. A helyiek egy kis csoportja viszont egy gyönyörű kis tájházat álmodott ide, köré közösséget. Bár a vezetőség nem támogatta az ötletet, a fiatalokat nem érdekelte, önkénteseket toboroztak. A lelkes csapat a faluban házalva szedett össze némi pénzt, és kiállítható tárgyakat. Ezek után hozzáláttak a munkához.
Az adományokból felújították a házat, kimeszelték. A ház helyiségeit eredeti funkciójuk szerint állították vissza. Berendezési tárgyakat is gyűjtöttek a már meglévők mellé, hogy bemutatóként is működhessen. Mindenki lelkesen és nagy örömmel adta oda a régi kiállítható tárgyait, értékeit.
Fejlődés
A hátsó szobában (a 2016-ban sajnos elhunyt) Lázár Sándorné (Juci néni) Ormánsági szőttesei csodálhatók meg. Az egykori tűzhely helyére újat építettek, megnyitották az álmennyezettel eltakart szabadkéményt, az udvarban a talpas ólat helyrehozták, tyúkudvart kerítettek el és a drótkerítéseket vesszőkerítésre cserélték.
Sokak szívügyévé vált ez a kezdeményezés, és egyre csak nőtt az elején csak pár emberből álló kis közösség tagjainak száma. Rendszeresen összegyűlünk, gyermekfoglalkozásokat tartunk itt, és a gyermekekkel együtt sok szülő is eljön, és jól érzi magát. Egyre csak nő a csapat létszáma. Már nemcsak a helyiek, hanem a szomszédos településeken élő családok is eljönnek hozzánk.
Olyan is volt, aki bár nem tudott részt venni a munkában, küldött egy kakast, amit közösen megfőzött az építkező csapat. Lassan tájházzá alakult a régi épület, az adott korra és vidékre jellemző hagyományos ormánsági életmódot, tárgyi világot és kultúrát tárja elénk. Ez mellett jól tudták, a közösségteremtés és építés éppúgy feladata a tájházaknak, mint a múltbeli értékek hiteles őrzése és bemutatása.
A hely az Eperfa Tájház nevet kapta, az udvaron álló nagy eperfa jóvoltából, amely az Ormánságnak ezen a részén nagyon elterjedt fafajta volt. Azóta széles társadalmi bázist tudhat magáénak a tájház ügye. Idősek és fiatalok egyaránt látogatják a rendezvényeket, szívesen találkoznak itt egymással. Igazi közösségi színtérré vált a hely. Szerencsére a mostani vezetők teljes mértékben támogatják a nagyot álmodókat. Felépült a kovácsműhely, ahol a rendezvények alatt mindig folyik a munka.
Felépült a vizesblokk az idelátogatók kényelmét szolgálandó. Az építmény a mai modern higiéniai követelményeknek megfelel, a külső kialakítása viszont szintén a régi hagyományos Ormánsági vonásokat tükrözi.
A jelen
A vendégkönyv bizonyítja, mennyi kedves látogató fordult meg a házban, köztük több híres, nagy ember is. Rendszeressé vált a hagyományos ormánsági ételek (kötött tésztaleves, szármánt, túrós béles, langalló) készítése a tájháznál, az idelátogató csoport kérésére. Nagy megtiszteltetés volt az üzemeltetők számára, hogy az Ormánság egyik fő problémáját, az „egykézést” feldolgozó filmet itt forgatták, ezen a helyszínen. Nagyon híres színészekkel találkozhattunk.
A hagyományőrzés, értékmentés, közösség építés mellett az is az üzemben tartók célja és feladata, hogy ebbe a munkába bevonják a fiatalokat, gyerekeket is. Ezzel biztosítani szeretnék azt, hogy az utánuk következő generáció ugyanolyan lendülettel, elhivatottsággal folytassa a munkát, amit elkezdtek.